Együtt alszom a gyermekemmel, álmában mégis bepisil
5 éves kisfiam szorongó, azt mondják, baj van az egyensúlyérzékelésével, a finom motorikus mozgásával is. Éjszaka velem alszik, mégis bepisil.
- Nagyon szerettem volna gyermeket, – meséli Éva – de az orvosok megfélemlítettek már fiatalasszony koromban, amikor egyik petefészkemen ciszták keletkeztek. Műtétre került sor, majd rövid időn belül a másikon is elterjedtek. Azt mondták – ilyen csonkolt petefészekkel – nem lehet szülni. A vizsgálatok során férjemnél is megállapítottak sperma hiányt, így valóban kilátástalannak tűnt a gyermekvárás.
Azt javasolták, hogy beültetéssel próbálkozzunk. Elutasítottuk.
Innentől nagy ívben elkerültem az orvosi segítést. Csalódottnak érzem magam. Régóta keresem a problémák gyökerét.
Sok véleményt hallottam, mely szerint a kineziológus feltárja, miért nem lehet gyermekünk? Szilvia segítségét kértem…
Évi története: Karcsika még mindig köztünk alszik és bepisil, ha elmegyek – sír, zokog – nem akar elengedni.
A feldolgozásban a születéskori emlékeket kell aktiválnunk. Ez könnyen megy, hiszen az izomteszt hiteles válaszokkal támogatja a folyamatot.
- Nem emlékszem mi történt pontosan, de egész életemben rettegtem a szüléstől, ezért irányított császármetszést kértem. Erre készültem. Amikor viszont 3 héttel előbb beindultak a fájások, úgy nézett ki, hogy normál úton fog születni(Erre nem is számítottam, hisz gondoltam, majd az orvos beindítja, amikor ott az ideje…) Sokat szenvedtem, fájt az „egész világ”. Hosszú órák teltek el, míg egy gyors jelzés alapján az orvos úgy döntött, hogy mégis császármetszéssel hozom világra gyermekemet.
- A magzat „befordulási zavara” miatt döntöttek a császár mellett, – talán nem akart kibújni?
- Hát nem is kételkedtem – mert olyan nagy boldogságban éltem vele kettesben, amit alig lehet elképzelni. Talán a biztonságérzet iránti vágy csalogatta vissza! Talán én nem akartam ettől az állapottól megválni. Hálás voltam, hogy nekem is lehet gyermekem, félelmeim miatt mindentől óvakodtam.
- Az oldásban – megtudtam, hogy kisfiam átéli – a szoros szülőcsatorna kényelmetlenségét. Nehezen tud mozogni, megmozdulni, mintha valaki lefogná…(pánikba kerül) hosszú idő telik el, amikor képesnek érzi magát a haladásra. Váratlanul hirtelen idegen kezek érintik – és kiemelik a fénybe. Megszületik.
Kineziológiai tanulmányaim során – rögzítettük, hogy amikor egy váratlan pillanatban – a normál szülésre való hangolódást – felváltja a császármetszés, léteznek azt követő egyensúlyzavarok.
A gyermek is ezt érzi, amikor nem tud az óvodában az egyensúlyozó feladatoknak eleget tenni.
Éva – felismerte kisfiának biztonságérzetét blokkoló válaszait. Az ő korábbi félelmeit, pánik viselkedését másolta el gyermeke.
- Igen! – nagyon féltem, hogy nem lehet gyermekem, s mikor megtudtam, hogy áldott állapotba kerültem, úgy éreztem, hogy magamhoz kell láncolnom „kincsemet”, hogy el ne veszítsem.
Éva választása már megfogalmazódott.
Hálás vagyok, hogy életet adtam és köszönöm kisfiamnak, hogy engem választott édesanyjának. Tudom, hogy saját változásom által – ő is kiegyensúlyozott, egészséges gyermekként tud élni.
- Saját határait tiszteletben tartom, megtanulok okosan, bizalommal szeretni.
Pár hét után Éva – boldogan osztja meg velem a változásokat, mely szerint az óvó néni beszámol kisfia felszabadultságáról, valamint a délutáni alvás alatt – kikéredzkedik wc-re.
Felhőtlen és nagyon boldog édesanya vagyok. KÖSZÖNÖM.
Kedves Olvasó! Ha gyermekeddel bármilyen gondod van, abban az esetben szeretettel várlak egy konzultációra, stressz oldásra, tanfolyamra.
Székely Szilvia 06/20-991-4687 www.tukromtukrom.hu