Vízivás „blokkoldása” – One Brain kineziológia kezdő tanfolyamon
A II. One Brain kineziológia tanfolyam témái a korrekciók tanítása. A harmadik napon Szandival dolgoztam. A blokkok megszüntetéséhez a VÍZ fogyasztással kapcsolatos korlátok, érzelmi blokkok jelentkeztek.
„Ha alig, vagy keveset iszunk, ennek lelki háttere az önostorozó magatartás. A bánat és bűntudat tudatalatti blokkja gyakran életre kell és ismétlődik, ameddig nincs megszüntetve a probléma gyökere.”
Kérdésemre főszereplőnk azt válaszolta, hogy “szokott vizet inni” – de azon meglepődött, amikor az izomválasz több pohár víz szükségességét jelezte.
Az idővonalát tesztelve Szandi a következő történetre emlékezett vissza. Megvallom, ilyen vidám, derűs oldásban nagyon régen volt részem. A kacagó roham, könnyek kíséretében alig akart megszűnni, ez már maga volt az oldódás. Ilyenkor magunkat nevetjük ki zavarunkban, pedig gyermekkorunkban a történet megjelenésekor kellemetlenül éreztük magunkat.
3 évesen látom magam – meséli főszereplőnk.
Eszembe jutott egy emlék, amelyben hajat mosok az esővízben, valamint egy másik emlék, ahol pedig csigákat gyűjtök. Apukám egyiknek sem örült igazán, sőt kifejezetten haragudott rám. Bennem megjelent a hibáztatás, hiszen nagyon keveset törődött velem. Én ezért rákényszerültem, hogy lefoglaljam magam. (az ő szenvedését, mérgét magamra vettem.)
Máskor is okoztam már csalódást neki, ilyenkor újra és újra éreztem, hogy hibás vagyok: nem azt teszem, amit elvár tőlem. Ezért igyekeztem mindig a kedvében járni és kivételezni vele.
Felismertem, hogy a vízivás blokkja, ennél a történetnél kezdődött, ahogy őt látom, mint áldozat, akit nem értenek meg, – magamra vettem. Megértettem, hogy olyan dolog lett bűntudatom, amit játszadozó gyermekként elengedhettem volna. Már érzem, (ehhez szemkorrekcióra is szükségem van), a jelenlegi párkapcsolatomban is hasonlóan működöm. Itt az ideje és meghozzam a döntést, hiszen ha hagyom a másik felet önállósulni, ezzel ösztökélem, hogy álljon ki magáért, akkor egymás mellett is felszabadultan, boldogan élhetünk.
Így felismeréseim által, becsülöm azt, aki vagyok. HÁLA!
