Lánynak születtem, de fiúnak vártak.
Ez a történet barátnőmről, Éviről szól, aki érzelmi csapdába került. Kineziológiai oldást kért tőlem.
Elromlott a párkapcsolatom, már csak fenyeget Béla. Tehetetlen vagyok, kibírhatatlan ez az állapot. Félelemben tart, zsarol.
– Az oldásban megkerestük félelmeim gyökerét. Szembesültem anyu állandó manipulálásával, ő volt az, aki mellett nem érezhettem magam biztonságban. Ő nem is akart engem, ezzel szemben apu nagyon várt.
– Az anyaméhben nem tudtam eldönteni, maradjak, vagy menjek. Ez a bizonytalanság egész életemben egy megfelelési kényszert hozott létre bennem, csak apától kaptam (aki bár fiút akart) az igazi szeretetet, elfogadást. Mindig fiamnak szólított. Igyekeztem neki eleget tenni. Lánytestvéreim nem lelkesedtek értem, harmadikként nagyon egyedül, kevésnek éreztem magam.
– Amikor drága édesapám megbetegedett, minden nap rohantam haza az iskolából a beteg ágyához, hogy meséljek neki, ápolhassam, s megtegyek mindent azért, hogy itt ne hagyjon. Borzasztó veszteség ért, amikor elment.
– Anyu állandó szomorúsága, tehetetlensége sem változott meg. Apu halála óta még kiszolgáltatottabbnak érzem magam, folyamatosan sajnáltatja magát, szívja az erőmet.
Már senki sem szeret.
- Úgy gondolom érdemes megszívlelni kineziológiai jó tanácsomat. Megoldhatod anyu problémáját /akár a párodét?/, de nem a te feladatod. Bízz abban, hogy ő is változik, csak szeretetre éhes, a tükröt tartja számodra. Szeresd jobban! Engedd el, írd át a sérelmeidet vele kapcsolatban!
Készülj fel arra: végre a saját lábadra állva, saját választásodat tiszteletbe tartva haladsz tovább a számodra kijelölt úton! Fogadd el, hogy lánynak születtél!
- A döntés az enyém! Haladok utamon és már nem félek a körülöttem lévők szeszélyeitől, mert erőt kovácsoltam saját életfeladatom által.
Köszönöm a segítséget. Az oldás után, mintha egy mázsás kő hullott volna le a vállamról. Már ismerem problémáim mozgató rugóit, így sokkal könnyebb szembenézni velük és megoldani őket.
Nélküled nem sikerült volna.
