Vagyok, aki Vagyok. – Álarcaink a „One Brain” tanfolyam tapasztalataiból
Életünk során magunkra aggattunk ÁLARCOKAT, mert úgy éreztük: a szerep, amit az képvisel: kiváltságos, feltűnő, akár szimpatikus a közönség számára.
Az igazi ok, hogy figyeljenek ránk, mert e nélkül elveszettnek érezzük magunkat.
Hosszú ideig, akár örökre bezárkóztunk, észre sem vettük, hogy „elárultuk magunkat.”
Hiába „vártuk” anya, apa figyelmét, nem értettük, – pedig képtelenek voltak többre.
Azóta is tele vagyunk ELVÁRÁSSAL. Milyen nehéz ezt elfogadni.
Belenézni a tükörbe, külső szemlélőként rálátni – saját magunkra – nagy kihívás. Ez megtörténhet, ahogy kezedbe veszed a tükröt, de társad is ott lehet, akiben meglátod azt, ami benned elutasításként rögzült. Igen.
Az álarc – amit felveszel, hogy másnak lássanak, – egy JÁTÉK.
Eldöntheted, hogy van e rá szükség? Utánozni, akár azonosulni az elképzelt jóval, egy személyiséggel, mert többnek érzed magadnál: téves HITRENDSZER.
Mikor utánzunk?
Csak akkor, amikor nem hisszük el, hogy megfelelőek és fontosak vagyunk környezetünk számára. Lehet, vagy kell egyáltalán mindenkinek megfelelni?
Képtelenség. Nincs rá szükség.
Amikor megbántottak gyermekkorodban, nem érezték át fájdalmadat, képtelenek voltak törődni veled, ezt mai napig őrzi sejtmemóriád. Testi tüneteid pedig JELZŐLÁMPAKÉNT mutatják, – minek van itt az ideje.
Felesleges birtokolni a körülötted lévőket, hiszen sokkal ékesebb és értékesebb, ha magadat adod.
BÍZZ ÖNMAGADBAN!
A tanulás folyamata, a benne létrejövő érzelmi stabilitás felszabadít és utadon biztonságban tart. Ha érdekel a képzés, a kineziológiai oldás – ha hívást érzel – szeretettel várlak. Zuglóiaknak kedvezmény!
Székely Szilvia kineziológia oktató, haladó tanár 06/20-991.4687
