A bezártság tünetei – „kalitkában” érzem magam

Kedves Olvasó!

Ahogyan megjelent a koronavírus, azóta sokan kerestek meg problémájukkal.

Semmi sem összehasonlítható, de mégis vannak olyan emlékképek tudattalanunkban, amelyek aktiválódnak a jelenben észlelhető történésekkel. A váratlan események – különös tekintettel a nagy többségnek – valamilyen tünetet okoznak. Ez tanulság lehet arra, hogy fel kell készülnünk az életre, akár az időjárás változásra, – a változásra.

A biztonságérzettel kapcsolatos ügyek, mint a munkahely léte, anyagi javak megteremtése, idejében orvos találni, – kételyt és bizonytalanságot, akár pánik félelmet generálnak.

  • Emma – online felkeresett és segítséget, tanácsot kért görcsös fejfájására, derékfájdalmaira. Beszélgetésünkkor az is kiderült, hogy pár hete szédül, izzad és kalapál a szíve. Elmesélte, hogy ez már többször megjelent életében. Bevallotta, hogy számára az a legnagyobb teher, hogy párja állandóan elszámoltatja az idejével, szabadságában korlátozottnak érzi magát, – mintha „kalitkában lenne bezárva.”

Érdeklődésemre, hogy miért nem áll ki magáért – azt válaszolta:

  • próbáltam sokszor, de párom nem hallotta meg.
  • talán elkerülted a konfliktusokat?

Kineziológiai megközelítés alapján felajánlottam, hogy ráhangolódhatunk a múltra és feldolgozhatjuk a gyökereket, amelyek kísérik mindennapjaiban – akár most a koronavírus kapcsán.

Hirtelen eszébe jutott, hogy 22 éves korában áldott állapotba került, magzatát megtartotta annak ellenére, hogy az időzítés nem volt megfelelő. Tanultam, dolgoztam.

  • Többször visszaidéztem édesanyám szavait, mely szerint – a gyermek az első – az anya kötelessége mindent megadni gyermekének. Amikor megszültem Blankát, óriási fájdalmakat éltem meg. Császármetszéssel jött a világra. Tele voltam bűntudattal, azt hittem, biztosan én vagyok az oka, hogy nem természetes úton érkezett meg.
  • „Nem is akartam ezt a gyermeket”.

Ez a önhibáztatás – sokszor végigkísérte életemet és gyermekemmel való kapcsolatomat is.

Édesanyám elmesélte – ő is megélte a tanítást: anyukája megszidta, alkalmatlannak titulálta döntéseiben. Átvette az irányítást, mert nagymama erős asszony volt. Mártírként minden felvállalt, nem vette észre, hogy kivetíti saját aggodalmait, hibáztatását. Örömét lelte abban, hogy „jól mennek a dolgok” – saját bevallása szerint. Nagymama is azt hangoztatta, hogy a gyerek az első.

Van egy fájdalmam. A valóság az, hogy serdülő koromtól – kerültük édesanyámmal egymást, nem tudtam megértést kapni, akár beszélgetni problémáimról, mert mindig az volt a jó, amit ő gondolt.  Kerültem a konfliktust.

A pánik itt kapcsolódott az életembe. Megijedtem, hogy elvesztem a munkámat, nem lesz meg diplomám, úgy éreztem, ha kiállok magamért, elvesztem a szeretetet.

Gabikám, úgy érzem – sok mindennel szembesültél és most valóban egy választást, egy döntést kell meghoznod saját magadért. Akkor erre képtelen voltál, de meg kell tanulnod kiállni magadért!

  • Úgy éreztem, hogy a hirtelen változás az életemben – mindent felborított, főleg azért, mert nem voltam felkészülve a gyermekvárásra. Az életemet kisfiam döntése határozta meg – így, azóta is függök férjemtől és kisfiamtól. Ott beépítettem azt a téves hitrendszert, hogy én – nem vagyok fontos. Most jut eszembe, a frontérzékenységem is akkor tájt indul el az életemben. Akkor így védekeztem a függőségeimmel

Most már látom, hogy a hirtelen változástól való félelem azonosítható, amit megéltem.

Azt is megértettem, hogy azért haragszom páromra, mert bele akar szólni – saját életembe. Úgy érzem, hogy nem becsüli azt, ami nekem fontos.

  • Tehát mi a megoldó kulcs?
  • Úgy döntök, hogy most már a saját életemet irányítom, én vagyok felelős a döntéseimért.

Gabi pár hét múlva elújságolta, hogy elmúltak kellemetlen tünetei és a családi harmónia magáért beszél. Hálás!

Kedves Olvasó! Ha elakadásaid vannak a felelősség vállalásban, a gyors döntésekben, vagy tested jelzései megértésre, feldolgozásra várnak – akkor keress meg személyes vagy online konzultációimra, kezeléseimre. Tel: 06/20-991-4687

Szeretettel várlak Székely Szilvia

A szülői mintát követtem

Édesanyám két pályát tanácsolt serdülőlány koromban.

Az egyik a kozmetikus szakma, amely jó anyagi hátteret biztosít, a másik pedig a pedagógushivatás.  Engem a tanítás, a nevelés vonzott. Azt is elmagyarázta, hogy ha tanítónő leszek, akkor rengeteg lehetőségem lesz saját gyermekeimmel minőségi időt tölteni.

Nagyon tetszett az ötlet.

  • Anyukám kislányként – mindig irányított. Aggodalmaskodást, féltést és korlátozást kaptam, ami elvette az önbizalmamat. Nem voltam képes hangot adni saját érzéseimnek, ezért beleszoktam ebbe az állapotba. Szabadságomat felcseréltem a jó kislány szerepével.

Amikor nem az történt, amit ő akart”, – megsértődött. Elfordult tőlem, szomorú arca, sírógörcsei elrémisztettek attól, hogy bármit is tegyek.

  • Ma már tudom, hogy hasonlóan éreztem magam, amikor „nem az történik, amit én akarok”, ez a minta – hosszú ideig kísért életemben. Rá kellett jönnöm, hogy e helyett van egy megoldás: kommunikáció a világ felé.

Megosztani belső érzéseidet – viszont csak akkor lehet, ha biztonságban érzed magad, ha figyelnek és időt szentelnek rád. Úgy érzem, hogy édesanyám inkább bezárkózott, mert gyermekkorában gyakran mellőzöttséget élt meg. A szabályok, a fegyelmezettség őt is megijeszthette, így a könnyebb utat, a menekülést választotta. Erről egy legközelebbi írásomban…

  • Lehet, hogy én is ezt tettem?
  • 46 évesen ráeszméltem, hogy én is hasonlóan reagálok kapcsolataimban. Addig nem voltam képes ezt felismerni.

Nem véletlenül találkoztam a One Brain kineziológia rendszerével, ami szembesített a valósággal. A csodálatos utazás még mindig tart, hiszen napi szinten – alkalmazom és tanítom a tanult információkat, a tapasztalást magam és mások javára.

Ami a kineziológiai oldásban történik – a tanult viselkedési minta, anyai és apai szerepek másolatának feldolgozása – nagy segítség. Van lehetőségünk meglátni, min szeretnénk változtatni.

Mindezt gyengéden és tapintatosan történik.

El tudod sajátítani.

Ha a tudattalanban számtalan korábbi stressz és a „nincs választás” – élménye ékelődött be, akkor először nekik kell búcsút inteni. Ez megtörténik a feltárásban. A feldolgozási folyamat időt igényel.

Hitrendszereink, amelyeket átörököltünk – elgyengítettek bennünket.

A mi felelősségünk ezeken változtatni. Ehhez erőt és belátást kell nyerned!

Ha segítségre van szükséged személyesen, jelenleg online: messengeren, skaypon is megtalálsz…

Szeretettel várlak Székely Szilvia www.tukromtukrom.hu

Feláldozni magad egy kapcsolatban, vagy élj kapcsolódásban!

Segíteni annak lehet, aki kéri és elfogadja. Tehetünk céljainkért.

A TEREMTŐ nem büntet, nem ítél, csak azt a feladatot támogatja, amivel dolgunk van. A TÜRELEM, az ELFOGADÁS nagy tanító eszköze fejlődésünknek.

A mai „beszorított” helyzetben hogyan alkalmazd ezt a transzformációt?

JELENTÉSE: átalakítás, átváltoztatás.

Kineziológusként megszámlálhatatlan múltbeli emléket sikerült feloldani és a stresszeket megszüntetni klienseimnél azért, mert elszántak voltak a változásra.

„Amikor fájdalmaidba zuhansz, s tehetetlenségedben nem veszed észre, hogy haragod határtalan – akkor nézz szembe magaddal és cselekedj!” A haragot alakítsd át – „hajlandó vagyok felkészülni és felelősséget vállalni saját választásaimban.”

Gyakran láthatatlannak tűnő RAGASZKODÁSAINK, KÖTŐDÉSEINK azok, amelyek a háttérben bezárnak minket saját CSAPDÁNKBA. Egyedül szinte lehetetlen ezeket feltárni, de főleg az a baj, hogy ha tudod is az okot, a megszüntetése már megkérdőjelezhető. Lehetsz nagyon tudatos, de az oldódás az „újraírt célod iránt” időt, türelmet és elszántságot igénylő folyamat.

MEGENGEDNI, hogy egy külső szemlélő, segítő szabadítson fel ebből a „meg nem élt érzéshez tartozó negatív érzelmi fájdalomból” – döntés kérdése. A beteljesületlen szerelem – valahol – egy MÁRTÍR SZEREP lehet az életedben. Tudod a jelentését? Ha átgondolod, talán az is eszedbe jut, hogy tele vagy önostorozással, – miért nem voltál elég jó ahhoz, hogy megkapd, amire olyan nagy szükséged volt.

FELÁLDOZNI MAGAD EGY KAPCSOLATBAN, vagy ÉLJ KAPCSOLÓDÁSBAN…

OSHO írása: „Kapcsolatra azért van szükség, mert nem vagy képes egyedül maradni. Képessé kell válnod, hogy egyedül is maradéktalanul boldogságot érezz. Akkor tudsz majd szeretni.

A KAPCSOLAT– egy dolog. Ragaszkodunk hozzá.

A KAPCSOLÓDÁS – áramlás, mozgás, folyamat. Találkozol valakivel, szeretettel fordulsz felé, mert annyi megosztható szeretet van benned és minél többet adsz, annál több jut neked.

  • A folyó elhalad a fa mellett, ráköszön, táplálja a fát, megöntözi… azután továbbmegy… eltáncol. Nem ragaszkodik a fához. És a fa azt mondja: Hová mész – házasok vagyunk?  Addig nem mehetsz el, amíg nincs meg a válás. Ha tudtad, hogy el fogsz hagyni, miért táncoltál olyan csodálatosan és miért tápláltál a vizeddel?

Nem – a fa mélységes hálával szórja virágait a folyóra, a folyó pedig továbbhalad… Föltámad a szél, táncol egyet a fa körül, majd eliramlik. A fa nekiadja az illatát.

EZ A KAPCSOLÓDÁS. Az emberek továbbmennek, adnak egymásnak, minden birtoklási vágy nélkül… máskülönben a szeretet – csak hatalmi harc.

HA FELBOMLIK A KAPCSOLAT- AZÉRT JÓ, MERT MEGSZŰNIK A HAMIS KAPCSOLAT.” OSHO.

  • Pályám tanulmányaiból, emlékeiből egy korábbi írás:

Például az első diákkori szerelmed – plátói – volt.  Azóta is vágysz az igazira, s észrevétlenül kergeted azt, amit, azóta sem élsz meg. Ez üldözési mániává válhat, „nekem szükségem van arra, hogy megkapjam, amit akarok”… Ezt a vágy energiája hajtja. Ebben félelmek lakoznak, de Te tudattalanul is csak ragaszkodsz a hiány által megszokott állapothoz.

Meddig? Rajtad múlik.

Lehet, hogy GENERÁCIÓS ÖRÖKSÉGKÉNT élsz egy programot, (persze ennek feltárása – feladat) amely már hosszú évek óta nem szolgál téged. Lebbentsd fel a fátylat – nézz szembe azzal, mit kell ebből megtanulnod!  Tanulási leckéid tisztulásra várnak.

Felismerheted a választ – a kineziológiai oldás, családállítás – folyamatában és a megoldó kulcs segítségével képes lehetsz a továbblépésre.

Ez két esélyes.

Az egyik esély, ha belátod, hogy kötődsz egy már régen elmúlt érzéshez, ami csak „hasonló kapcsolatokat” hozott létre, – az üzenet is már elég lehet, hogy DÖNTS MAGADÉRT!

A másik, hogy a fájdalomban megrekedtség helyett – képessé válsztenni magadért és elhinni, hogy megérdemled a teljességet a szerelemben.

KAPCSOLÓDÁSBAN lenni – azért nagyszerű, mert az őszinte, elfogadó és megengedő lelki hozzáállást tanúsít – elvárás nélkül. Mivel minden értünk történik, ezért már fel sem merül benned, hogy visszautasítanak, akár mellőznek”…

A másik ügye – nem a te problémád. Vedd észre, hogy van egy felettes erő, nevezhetem isteni tervnek. Isten boldogságban, teljességben szeretne látni, de a Te érzékenységed, hogy milyen eszközökkel keresed a megoldást, a békét, a harmóniát.

Szeretettel és áldással azoknak, akiknek van mit értelmezni – és megvalósítani saját életükben.

Székely Szilvia Judit