A bezártság tünetei – „kalitkában” érzem magam
Kedves Olvasó!
Ahogyan megjelent a koronavírus, azóta sokan kerestek meg problémájukkal.
Semmi sem összehasonlítható, de mégis vannak olyan emlékképek tudattalanunkban, amelyek aktiválódnak a jelenben észlelhető történésekkel. A váratlan események – különös tekintettel a nagy többségnek – valamilyen tünetet okoznak. Ez tanulság lehet arra, hogy fel kell készülnünk az életre, akár az időjárás változásra, – a változásra.
A biztonságérzettel kapcsolatos ügyek, mint a munkahely léte, anyagi javak megteremtése, idejében orvos találni, – kételyt és bizonytalanságot, akár pánik félelmet generálnak.
- Emma – online felkeresett és segítséget, tanácsot kért görcsös fejfájására, derékfájdalmaira. Beszélgetésünkkor az is kiderült, hogy pár hete szédül, izzad és kalapál a szíve. Elmesélte, hogy ez már többször megjelent életében. Bevallotta, hogy számára az a legnagyobb teher, hogy párja állandóan elszámoltatja az idejével, szabadságában korlátozottnak érzi magát, – mintha „kalitkában lenne bezárva.”
Érdeklődésemre, hogy miért nem áll ki magáért – azt válaszolta:
- próbáltam sokszor, de párom nem hallotta meg.
- talán elkerülted a konfliktusokat?
Kineziológiai megközelítés alapján felajánlottam, hogy ráhangolódhatunk a múltra és feldolgozhatjuk a gyökereket, amelyek kísérik mindennapjaiban – akár most a koronavírus kapcsán.
Hirtelen eszébe jutott, hogy 22 éves korában áldott állapotba került, magzatát megtartotta annak ellenére, hogy az időzítés nem volt megfelelő. Tanultam, dolgoztam.
- Többször visszaidéztem édesanyám szavait, mely szerint – a gyermek az első – az anya kötelessége mindent megadni gyermekének. Amikor megszültem Blankát, óriási fájdalmakat éltem meg. Császármetszéssel jött a világra. Tele voltam bűntudattal, azt hittem, biztosan én vagyok az oka, hogy nem természetes úton érkezett meg.
- „Nem is akartam ezt a gyermeket”.
Ez a önhibáztatás – sokszor végigkísérte életemet és gyermekemmel való kapcsolatomat is.
Édesanyám elmesélte – ő is megélte a tanítást: anyukája megszidta, alkalmatlannak titulálta döntéseiben. Átvette az irányítást, mert nagymama erős asszony volt. Mártírként minden felvállalt, nem vette észre, hogy kivetíti saját aggodalmait, hibáztatását. Örömét lelte abban, hogy „jól mennek a dolgok” – saját bevallása szerint. Nagymama is azt hangoztatta, hogy a gyerek az első.
Van egy fájdalmam. A valóság az, hogy serdülő koromtól – kerültük édesanyámmal egymást, nem tudtam megértést kapni, akár beszélgetni problémáimról, mert mindig az volt a jó, amit ő gondolt. Kerültem a konfliktust.
A pánik itt kapcsolódott az életembe. Megijedtem, hogy elvesztem a munkámat, nem lesz meg diplomám, úgy éreztem, ha kiállok magamért, elvesztem a szeretetet.
Gabikám, úgy érzem – sok mindennel szembesültél és most valóban egy választást, egy döntést kell meghoznod saját magadért. Akkor erre képtelen voltál, de meg kell tanulnod kiállni magadért!
- Úgy éreztem, hogy a hirtelen változás az életemben – mindent felborított, főleg azért, mert nem voltam felkészülve a gyermekvárásra. Az életemet kisfiam döntése határozta meg – így, azóta is függök férjemtől és kisfiamtól. Ott beépítettem azt a téves hitrendszert, hogy én – nem vagyok fontos. Most jut eszembe, a frontérzékenységem is akkor tájt indul el az életemben. Akkor így védekeztem a függőségeimmel
Most már látom, hogy a hirtelen változástól való félelem azonosítható, amit megéltem.
Azt is megértettem, hogy azért haragszom páromra, mert bele akar szólni – saját életembe. Úgy érzem, hogy nem becsüli azt, ami nekem fontos.
- Tehát mi a megoldó kulcs?
- Úgy döntök, hogy most már a saját életemet irányítom, én vagyok felelős a döntéseimért.
Gabi pár hét múlva elújságolta, hogy elmúltak kellemetlen tünetei és a családi harmónia magáért beszél. Hálás!
Kedves Olvasó! Ha elakadásaid vannak a felelősség vállalásban, a gyors döntésekben, vagy tested jelzései megértésre, feldolgozásra várnak – akkor keress meg személyes vagy online konzultációimra, kezeléseimre. Tel: 06/20-991-4687
Szeretettel várlak Székely Szilvia